A résztvevők kisebb csapatokban érkeznek a tapintható kiállítás helyszínére. A tárlaton vak tárlatvezető kíséri őket, és mutatja be nekik a műtárgyakat egy számukra új, szokatlan módon: a résztevők nem látják a műtárgyakat, mert be van kötve a szemük, ezért most kizárólag tapintással fedezhetik fel azokat.
A tárlaton végigsétálva a résztvevők megtapasztalhatják az egymásra utaltságot, erősödik az egymás közötti bizalmuk, nő a megértésük, empátiájuk a másik ember felé.
A tárlaton való részvétel után a csapatok saját maguk hozhatnak létre „tapintható műalkotásokat" különböző anyagokból és technikákkal.